Normafa és János hegy

Budapest egyik legnépszerűbb pihenő és kikapcsolódási pontja a Normafa. Az odavezető utat rendületlenül masszív autós forgalom terheli, így kerékpárról nézve nagyon zajos, szmogos és veszélyes oda feljutni. Éppen ezért az augusztus 20 -as hosszú hétvégét tűztem ki erre a célra. Ekkor a főváros szinte teljesen kiürült, a megszokott agresszív forgalom javarészt az M7-re összpontosult és tényleg zavartalanul tudtam feltekerni a tetőre.

Az Orbánhegy, Svábhegy útvonalat választottam, így kocsival a Márvány utca és az Alkotás utca sarkán található téren parkoltam le [198 m tengerszint feletti magasság] Innen Királyhágó utca felé vettem az irányt, ami az első méterektől folyamatosan emelkedett. Az eddigi túrákhoz képest érdekes érzés volt, egy merőben más, városi környezetben tekerni. Mivel tényleg alig voltak autók, így kimondottan jól esett az Istenhegyi úton folytatni a csúcstámadást. Meglepett, hogy technikailag milyen széles skálán mozog ez a budapesti szakasz. Gyakran változik a meredekség, kanyargókkal övezett, ragyogó minőségű aszfalt jellemzi.

4 km után egy 12 % -os emelkedővel értem fel az Orbánhegyre, ami 428 m magasan volt.

A következő rész az Eötvös úton halad tovább a Svábhegyen keresztül. Ez az utolsó 2 km a normafai nagy parkolóig. Ezzel fel is érkeztem az első állomásig, ami 447 m magasan volt. 6 km alatt 320 m emelkedés.

Innen egy családias, az autók elől sorompóval elzárt úton lehet átgurulni a János-hegyi kilátó tövébe.

Amilyen rövid, olyan meredek úton lehet feltekerni a csúcsra, ami 527 m -en van.

A kötelező fotó után indulás lefelé, mert ma még át kellett érnem a Hármashatárhegyre is. Mivel még mindig alig volt autó az utakon, így egy megismételhetetlen száguldás következett.

Karakterisztika: