top of page
  • Black Instagram Icon

Galyatető, Mátra

  • Szerző képe: Zsolt Hofi
    Zsolt Hofi
  • 2020. febr. 2.
  • 2 perc olvasás

Frissítve: 2020. aug. 29.




Idén úgy alakult az időjárás, hogy februárban tekerhető volt már a Mátra, így a kedvenc szakaszommal neki is vágtam az évnek.


Galyatetőt Pásztó irányából célszerű megkezdeni, mert kevesebb az autóforgalom, mint Mátraháza felől. A város végén található MOL benzinkútnál parkoltam le. Sosem szóltak eddig, hogy zavarná őket a kocsim míg tekerek.

Az első rész Hasznos falucskán megy keresztül, ahol helyi lakosok a házaik előtt árulják a saját termesztésű friss zöldséget, paprikát, mézet és szörpöt. Vissza felé mindig megállok és vásárolgatok ezt azt. Szép kényelmes úttal indul fel a hegy. Kevés autóforgalom van már itt is, és ez az tényleg az egész szakaszra jellemző. Az első 10 km -en 220 m a szint emelkedés, jóformán végig egyenes úton. A második település Mátrakeresztes, ahol el kezd meredeken emelkedni az út, 4 km alatt 207 m -t , emellett az első kanyargós szerpentinre is felérkezünk. Innen nagyon szép a kilátás és az aszfalt minősége is kiváló, főleg a magyar viszonyokhoz képest. Ez az egyik kedvenc részem, mert ha csak pár km -ig, de olyan érzés itt gurulni, mintha egy egy olasz körverseny hegyi kacsgaringós részén járnék.



Amint kiérünk erről a részről, egy hosszú lankásan emelkedő rész következik, ahol jobbra belátjuk az egész Mátrát. Az utolsó település a végcél előtt, Mátraszentimre. Ekkor járunk 20,5 km -nél és 818 m magasan. Itt van egy frissítési pont is. Az útról balra letérve találunk egy ivókutat. Itt feltétlen töltsük újra a kulacsunkat mert több lehetőség nem lesz rá a csúcs előtt. Az utolsó rész egy 4 km -es erdei szakasz két éles kanyarral, először jobb aztán bal. A csúcs 989 m és Magyarország 3. legmagasabb pontja. Fent találunk a szállóval szemben egy klassz éttermet, ahol szusszanhatunk egyet a lefele út előtt. Mivel február volt ekkor én teát ittam, mert a csúcson sokkal hidegebb volt mint lent. Sajnos nem készültem fel erre rendesen és a lefele úton szinte csontig hatolt a hideg menetszél, az átizzadt ruhámon. Ekkor tanultam meg, hogy mindig kell egy plusz száraz réteg a visszaútra, mert a 60 km/h ás tempó nagyon hideg tud lenni. Régen a pro cyclingos versenyzők újságpapírt raktak a mezük alá a csúcstámadás után...most nekem is nagyon jól jött volna egy Népszabadság.






Comentarios


bottom of page